Szlovákia, SzG3: 2012

Terchová, Hotel Boboty, SzG3

Most az egyik szívem csücske szállást mutatom be: ez a Hotel Boboty. Ennek két oka is van: 1. itt voltam a nejemmel nászúton, 2. a környék eszméletlen szép. Szerintem már a második is elegendő ok. Az 1. miatt viszont mindig (kellemes) kötelességünknek érezzük, hogy ha erre járunk (pld. Zakopánéból hazafelé, vagy a legutóbb eleve itt voltunk a Kis Fátrában), akkor legalább egy vacsorára vagy ebédre beugorjunk. Ismét egy költői kérdés: ha ide lényegesen olcsóbban eljuthatok, mint az otthoni szálláshelyek többségére, miért otthon költsem a pénzemet, ha azért itt minőséget kapok elfogadható áron. Már korábban írtam, Szegeden egy lyuk egy panzióban reggeli nélkül (egy olyan helyen, ahol a zuhanyt nem szívesen használnám), idegenforgalmi adóval 10.600 Ft., reggelivel 12.400.-Ft. olt (konkrét tapasztalat). Itt pedig (megnézve egy magyar utazásszervező ajánlatát: 11.606 Ft/nap a díja (4 éjszakás szilveszteri! csomag egy napi ára ennyi volt 2012-ben!), félpanzióval, szilveszteri vacsorával, fürdő használattal, széf, etc.! Maga a hotel egy wellness hotel (szerintem elsőrangú), a konyha fantasztikus, a svédasztal az svédasztal, napközben a kilátás zseniális az ebédlő ablakából (mikor mi ott voltunk nászúton, az ablak alatti rét tele volt széna kupacokkal, botra feltámasztva). A környéken hatalmas túrákat lehet tenni, a környező menedékházakban a pisztráng fantasztikus (magyar rántott hús árában van egy egész pisztráng vajas burgonyával). Maga az étterem a szállodában (pedig ***-os szálloda) nem drága, még nekünk is megfizethető (1500-2000-Ft között van egy nagyobb adag étel). Az utolsó képen látszik, hogy mekkora adagokat adnak (és kitűnőek a fogások), a nejem sztrapacskát evett, én valami sátán placky-t (vagy ördög ragut, kissé csípős, de nagyon finom), még köretet sem kellett kérni hozzá, akkora volt az adag saját magában. Ez a tapasztalat végig elkisért Szlovákiában: ha valahol kértem valami, akkor azt adtak amit kértem, kitűnő minőségben, bármely osztályú helyre mentem be. A WC-kről nem is beszélve, a feleségem mindig azt mondta, megyek a Hilton WC-be. Érdekes, itt sehol nem törik össze a vécéket és teszik használhatatlanná!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Terchová, Hotel Boboty

Terchová, Hotel Boboty, a bejárat

Terchová, Hotel Boboty

Terchová, Hotel Boboty, az étterem

Terchová, Hotel Boboty, sátán placky és sztrapacska volt a vacsoránk

Vissza a főoldalra (katalógus)

Fotók: az utolsót kivéve a Hotel Boboty honlapjáról

Somoskő vára, SzG3

Nemrég Somoskő várát látogattuk meg, most ezt mutatom be. Nem a magyar oldalról mentünk fel, hanem átmentünk Szlovákiába, itt nemsokkal a határ után kell jobbra fordulni az első faluban, majd erről az útról is jobbra kell fordulni a falu végénél. Ez egy egynyomú, de viszonylag jó aszfaltos út, ezen kell kb. 3 km-t menni, ekkor egy kis parkolóba jutunk. Itt meg lehet venni a várba a jegyet (és a parkolási díjat is kifizetni). Egy kis játszótér is van itt. A patak partján vezet az út (a másik oldal Magyarország), majd kis tavakhoz érünk (itt válik el a határ a pataktól és mind a két oldal Szlovákiához tartozik már, lásd a térkép fotót). Útközben gyönyörű gombákat fényképeztem. Egy idő után visszafordul az út a patak túloldalán, majd elérve a hegyet egy kis szerpentinbe csap át. Ekkor érintjük a Kőtengert és a Bazaltfolyást. Felérve a kúpra, megpillantjuk a várat. Jegyet itt is lehet venni (mindenhol elfogadják a HUF-t). Maga a vár nem túl nagy szám, egy szokásos várrom, viszont a kilátás pazar. Most egy keveset a vár történelméről:
Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.
A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.
Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”
További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak.
Most vissza a térképhez:
Rám nem lehet mondani, hogy irredenta vagyok (bár Trianonnal nem értek egyet), ezt viszont nem tudja nekem senki megmagyarázni, hogy a vár hogyan került a szlovákokhoz. Azon az oldalon 3-4 km-es körzetben nincs falu vagy város, ezen az oldalon viszont itt van Somoskő falu. A vár és a legszélső házak között van kb. 20 m és a határ a várfal és a házak között fut a domboldalon, majd bekanyarodik É felé és lefut a már említett patakhoz. Maga a domb egy különálló kúp, nem tudom, hogy mi indokolta azt, hogy nem logikusan a mögötte futó patakvölgyben határozták meg a határt, hanem a falu és a vár között. Szerintem a vár és a falu szerves egységet képez(ne).
(szöveg: részben wikipedia)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Somoskő vára

határkövek a patak két oldalán

a tavacskák

gomba a vár felé menő út mellett

az a bizonyos térkép

a Kőtenger

a lávaömlés

Somoskő vára

Somoskő vára - kilátás a falu felé

Somoskő vára

Somoskő vára - az ágyú kazamata

Somoskő vára

Somoskő vára - kilátás ÉK felé

vissza a parkoló felé

Vissza a főoldalra (katalógus)

Rózsahegy, Vlkolínec, SzG3

Vlkolínec Rózsahegyhez tartozik közigazgatásilag, de senki ne próbáljon onnan eljutni ide, pedig érdemes (csak nem lehet, legalábbis autóval). A falu az 5 szlovák UNESCO világörökségi hely egyike. A térképeken mindig megjegyeztem, hogy ott van általában pont útközben ha arra megyek (némi leágazás után), de valahogy mégsem jutottam oda. Most viszont elhatároztam, hogy mindenképpen megnézzük. Ráadásul egy nagyon ideális időt fogtunk ki. Ha a Donovaly-ról jövünk le Rózsahegy felé, akkor kb 8 km-re a város előtt kell balra leágazni, onnan csak 3 km a falu. Belépőjegyet kell váltani, idén (2012) 2,5 Euro volt.
Maga a falu a legszebb példája az Észak Kárpátokra jellemző népi építészetre. Noha a legtöbb házat lakják, mégis van egy skanzen jellege (ennek ellenére nem egy lakatlan múzeumfalu). 45 eredeti faházat lehet itt látni, ezek közül néhányban van skanzen jellegű belső berendezett szoba ill. foglalkoztató (pld. cserépedény készítés). Ha a falut megnéztük érdemes egy kicsit tovább menni a hegyek felé, szép kilátást kapunk a falura. Ha valaki jól megnézi a térképet, akkor látja, hogy a Rózsahegy felől elérhető Malinô Brdo-i síterepről is le lehet ide sétálni. Ezt a változatot csak akkor lehet megcsinálni, ha legalább egy nap áll az ember rendelkezésére (mindenképpen vissza kell menni, mert innen nincs tömegközlekedés vissza Rózsahegyre, meg onnan még vissza kellene menni a sípályákhoz menő kötélpályáig, vagy egy oldalvölgyön keresztül a Malinô Brdo-i tóhoz).
Szerintem senki ne hagyja ki, aki erre jár, főleg jó időben!

Rózsahegy, Vlkolínec

Vissza a főoldalra (katalógus)

Rózsahegy, Vlkolínec, az információs tábla

Rózsahegy, Vlkolínec

Vissza a főoldalra (katalógus)

Rózsahegy, Malinô Brdo, SzG3

Rózsahegy Vlkolinecen túl egy másik kellemes hellyel is szolgálhat, ez Malinô Brdo. Ez tulajdonképpen egy sípálya rendszer, ahová kabinos felvonóval lehet eljutni. A felvonó alsó állomása a Vág mentén haladó útról közelíthető meg a Hrabovská cestán keresztül. Kb. 1 km után egy mesterséges tóhoz érkezünk (itt nem kívánom magamat ismételni, hogy egy gát mi mindenre jó). Itt le lehet tenni az autót, amikor mi ott voltunk, nem volt parkolási díj (ez valószínűleg télen nem így van). A tó túlsó oldalán vadonatúj szállodák sorakoznak (olyan újak, hogy a fenti térképen még nem is szerepelnek (2012)), egységes stílusban, nem össze-vissza, ahogy a tervezőknek kedvük szottyan. A tó körbejárható, lehet csónakot kölcsönözni vagy próbálkozni a nagy gömbökkel, elég nehéz feladat. A tó partján van teraszos étterem, kellemes grill ebédet lehet itt elfogyasztani (mi is ezt tettük). A kötélpálya alsó állomásán a téli sífelvonós bérleteket aktiválják a pénztárban akár csak 1 oda-vissza útra, de kauciót kell a kártyáért fizetni, amit visszajövetelkor a pénztár melletti automata természetesen visszaad.
Nagyon kellemes volt felkabinozni a hágóig. Itt ilyenkor nincs nagy élet, mivel ez egy sípálya. A terepviszonyok sem olyanok, hogy sokfelé el lehetne kirándulni (de pld. innen egy nem túl nagy sétával le lehet jutni Vlkolinecbe, majd onnan nem kell teljesen visszajönni a kötélpálya felső állomásáig, hanem egy oldalvölgyben le lehet sétálni a parkolóig). Nyáron downhillesek paradicsoma, a kijelölt pályákon szabadon száguldozhatnak, az alsó állomáson van egy kerékpárjavító is (itt van a kaució visszaadó automata). Mi is egy jó órát sétálgattunk, majd leutaztunk a parkolóig, megkerültük a tavat, közben megebédeltünk a grillbárban. Mit ne mondjak, nagyon kellemes volt a tóparton ebédelni. Szerintem nem csak télen, hanem nyáron is érdemes legalább egyszer eljönni ide, főleg, ha downhilles az ember (feltűnően sokan beszéltek magyarul közülük).